gótikus művészet: térben, formában, tartalomban egységre törekvő, az első teljesen európai gyökerű művészet. - Az 1220 k. névtelen szerző tömör jellemzése a lincolni szegyh-ról: Non res unita, sed una, 'nem egyesített, hanem egy', az egész stílusra érvényes. A kissé lekicsinylő értelmű gótikus kifejezést (a →gótok ui. Itáliában 'barbárt' jelentett) az ol. Giorgio Vasari (1511-74) használta először a →csúcsíves stílus jelölésére. - A ~ a 12. sz. közepén →Franciaországból, Ile de France-ból indult ki, és a 13. sz: meghódította egész Eu-t. Tört. háttere a közp. hatalom megerősödése. A megrendelők műv. megbízatásait a polgári kézművesréteg vállalta. Kiépültek az ehhez szükséges szervezetek (vállalkozók, céhek, építő páholyok), amelyek az összes műv. ágak működésének társad. kereteit megadták és elősegítették a bennük tevékenykedők társad. megbecsülésének emelkedését. A műv-tel foglalkozók is kialakították a maguk szervezeteit, s ez beilleszkedik a feudális társad-at átfogó teljes hierarchiába. - Az ábrázoló műv-ekben egyensúlyba jutott az érzékelhető és a transzcendens valóság. Aquinói Szt Tamás szerint a műv. alkotás lényege a claritas, integritas és consonantia, 'a világosság, a kerek egészség és az összhang', s a szépség a különböző dolgok harmóniájában rejlik. E minden szempont szerinti kiegyensúlyozottságra való törekvésben gyökerezik a gótika klasszikus mivolta. Az említett szemléletből következik a különböző műv. ágak önálló, építészettől egyre függetlenebb kibontakozása. →gótikus építészet, →gótikus szobrászat E.G.

Entz Géza: A gótika művészete. Bp., 1973. - ML II:239.